A Dunasoron születtem. Csupán két évet töltöttem távol szülőfalumtól. Nagyon szeretem a Dunát, mindig megnyugtat, amikor figyelem méltóságteljes hömpölygését. Gyermekéveimből az emberek összetartására, egymás segítésére emlékszem. Most ezt egy kicsit hiányolom! Tudom, más az életvitel az életritmus, minden megváltozott. Kevesebb időnk van az egymás iránti figyelemre. De még így is szeretem ezt a fatornyos falut.

Válasz

Itt születtem a Duna parton és ide jöttem vissza négy éve.

1 képek 014_filtered.jpg

Válasz

Köszönöm Taky, hogy ezt a bejegyzést leírtad!
Nekem nem volt lelkierőm.

Lakatos Attila

Előzmény

Válasz

Kádár Péter 1944-ben született Tatabányán. 1977-től publikált novellákat a Kincskereső című gyermekfolyóiratban, több írása megjelent az évenként kiadott Írószemmel kötetben. Gyermekkönyvei: Csupacsel (1979), A madárcsősz (1980), Tekergő Habakuk (1982).

Az 1970-es évek közepétől 2000-ben történt nyugdíjazásáig - megszakításokkal - a Komárom-Esztergom megyei Dolgozók Lapjánál, majd utódjánál, a 24 Óránál volt újságíró, de dolgozott a Kisalföldnél is. Nyugdíjazása után szülei gönyűi házába vonult vissza, és csak ritkán jelentkezett írásokkal.

Temetéséről később intézkednek.

Válasz

Éjjeli látogató!
kb. 1 hónapja kicsivel éjfél után arra keltem, hogy az udvaromba hangosan és folyamatosan tüsszög egy kb. 17 éves GÖNYŰI !!! srác (láttam már többször a faluba, ezért tudom), atom részeg volt, és az autónkat próbálta kinyitni, kicsit figyeltem az ablakból, majd rájöttem, hogy nem fel akarja törni, hanem azt hitte otthon van, és be akart feküdni aludni. Kimentünk és kivezettük az udvarból, de nem akartam feljelenteni, hisz azt sem tudta hogy került ide. Annyira emlékezett, hogy az Arany János utcába volt egy házibuliba, aztán filmszakadás. Most volt értelme, de őszintén ennyire berúgni, ha úgysem emlékszel a jó bulira? Remélem magadra ismersz, mert én megismertelek az utcán.

Válasz

De említhetném a hétfő reggeleket, amikor megérkezek a munkahelyem elé, és amíg várom a kolléganőmet, addig romeltakarítást végzek, mert a lépcső melletti virágtartóba, (amit saját kezemmel tettem rendbe) fejjel lefelé bele van állítva a sörös üveg, almacsutka, pedig a kuka is a lépcső mellett van, vagy például az ATM receptek elszórva a fűbe, pedig kuka is van, (igaz nem a legszebb, de legalább van). Miért nem tudunk kicsit oda figyelni egymásra, hiszen akár legközelebb az Ő munkájába is belerondíthatnak, nem az a megoldás, hogy ha az enyémet tönkretették, akkor én is lerombolom a másét. Gondoljunk csak bele, fizetjük az ilyen-olyan adót az önkormányzatnak, ha törünk, zúzunk a faluba, vajon milyen pénzből hozzák helyre, hát abból, ha újra tönkre tesszük, szintén abból, tehát saját zsebünkből ( vagy a szüleink zsebéből) húzzuk ki a pénzt

Válasz

Én is szeretek itt lakni, soha nem költöznék el, de néha bosszant, hogy mennyire nem figyelnek egymásra az emberek, mennyire nem érdekli, hogy mi történik a "szomszédba", itt persze nem a kukkolása gondolok, hanem ha fényes nappal idegen olálkodik az utcán az autók körül, vagy esetleg be is megy a másik udvarába, vagy például nincs olyan nap, főleg iskola idő alatt, hogy ne szednék össze egy rakás szemetet az árkomból, mert a gyereket elszórják a suliból hazamenet, többnyire a felsősök, arra nem is gondolnak, hogy az ablakból látom őket, de én aztán nem szólok, mert még az ő szülei fognak engem feljelenteni, mert ilyen világot élünk. Vagy a hétvége közeledtével tele van sörös dobozzal, cigis dobozzal az árok.

Válasz

Sziasztok
 
Már lassan 4 éve Győrben élek, innen nincs távol a szülőfalum, de mégis hiányzik.
Hiányzik a csendes, szép környezet, a friss levegő, a gyerekkori élmények, a Party Rádiós időszak, az ismerős arcok, emberek. Nyilván távolabbról nézve az emlékek kicsit szebbnek tűnnek, de biztos vagyok benne, hogy nemcsak emiatt emlékszem vissza szívesen... :)
 
Időnként visszatérve Gönyűre, örömmel látom, hogy fejlődés kezdődött a településen. Úgy látom, hogy egyre jobban szerveződik a közösségi élet Gönyűn. Gyakran látogatom a falu honlapjait, nekem sokat számít ha láthatok pár fotót, olvashatok néhány beszámolót az ottani eseményekről. Ennyi év után már csak kívülállóként jutnak el hozzám a látottak, így csak reménykedni tudok abban, hogy az ott élők is pozitív véleményen vannak.Az erőműtől azért féltem egy kicsit a települést. Az építtető cég biztosan támogatja a falut anyagilag, de nyilván ennek a támogatásnak egyszer az ott élők fizetik majd meg az ellenértékét.
 
Minden gönyűi ismerősnek/ismeretlennek sok sikert kívánok! ;) 

Válasz

Én, azért szertem Gönyűt, mert annyi féle-fajta ember lakja, hogy néha valóban igazán nehezen tudok kiigazodni köztük. ( ...és a változatosság gyönyörködtet..., bár engem elgondolkodtat)

Válasz