2014. március 21-én emléktáblát avattunk dr. Kovács Sándor, településünk egykori háziorvosának tiszteletére, emlékére.

A Doktor úr haláláig, 2004-ig közel 40 éven át gyógyította a gönyűieket.

Amíg készülődtem a rendezvényre azon gondolkodtam mi is az, amire emlékszem még Vele kapcsolatban.

Emlékszem…

Emlékszem, hogy az iskolában mennyire féltünk, amikor jött, hogy beadja az injekciókat. Később kiderült, hogy ezeket a találkozásokat ő sem szerette, mert szerette és sajnálta a gyereket.

Emlékszem, az öreg swarblira, a bogárhátúra, amelyekkel a falut járta.

Emlékszem, azokra az alkalmakra, amikor Győrbe stoppoltam, és ő felvette és elvitt. Az egyik alkalommal meg is jegyeztem neki – akkoriban ment a tv-ben a „Kovács úr megvette élete második autóját” Volkswagen reklám.

- Doktor úr, ezt a reklámot mintha önről találták volna ki.

- Ha hiszi, ha nem meg is kerestek, hogy vállaljam el, hogy szerepelek a reklámban.

- És?

- Nem vállaltam, nem az én stílusom az ilyesmi…

Emlékszem, amikor a feleségem nagymamája, aki nálunk lakott, beteg volt, és jött a Doktor úr injekciózni. Az egyik alkalommal feltettem a kérdést…

-      -Mivel tartozunk…?

-      -Ugyan már! –válaszolta

Ekkor eszembe jutott, hogy van egy üveg bolgár konyakom, amit bolgár hajósoktól kaptam.

-      -Legalább ezt fogadja el Doktor úr!

- -Tudja mit Attila, már úgysem megyek máshova. Nézzük meg milyen ez a bolgár konyak! Vegyen elő kettő poharat!

És a nappaliban leültünk ketten a DOKTOR ÚR és én, és a konyak kortyolgatása közben beszélgettünk mindenről…

Lélekben felkészülten érkeztem a rendezvényre. Sokan voltunk.

Az emlékezés, amelyen jelen volt özvegye dr. Komáromi Vilma is kegyeletteljes volt. Az ünnepségen Major Gábor polgármester, és dr. Halmányi Győző méltatták Kovács doktort. Gyermekek verset szavaltak, és a Nyugdíjas klub kórusa Kodály Esti dalával tette még meghatóbbá az ünnepséget. Sokan hozták el az emlkézés virágait.

Miközben hazafelé tartottam azon gondolkodtam, hogy mennyire örültem, amikor dr. Kollárszky Miklósról utcát neveztek el Gönyűn, vagy nemrégiben, amikor Rejtő Pálné tanítónő könyvtáros emlékére ugyancsak márványtáblát avattunk. Azon járt az agyam, hogy mennyire fontos, hogy egy település megbecsülje és emlékezzen azokra az emberekre, akik tettek érte, öregbítették hírnevét. Azon töprengtem, hogy mennyire fontosak ezek az alkalmak sajátmagunknak, és az utókor számára egyaránt. Talán az utóbbiaknak még fontosabb is. Miközben így elmélkedtem nevek, és a nevekhez tartozó arcok, emberek, cselekedetek jelentek meg előttem. Engyel Gyula, aki sokat tett Gönyű sportjáért, Szigetközi József tanár a horgász egyesület alapítója, Major József évtizedeken keresztül volt az általános iskola igazgatója több nemzedék oktatója, Kádár Péter újságíró-író-költő, akinek három ifjúsági regényéből kettő teljes egészében Gönyűn játszódik és több írásának is gönyűiek a szereplői, vagy a régmúltból dr Rátkai László jogász-író-országgyűlési képviselő. A sort lehetne folytatni.

Talán egyszer rájuk is sor kerül, mert emlékezni kell rájuk, az bizonyos!

A rendezvényen készült képek itt láthatóak:

http://gonyu.network.hu/kepek/dr_kovacs_sandor_emlekere