Örömmel látom, hogy egyre jobban odafigyelünk egymásra itt Gönyűn. Észrevesszük,  ha másik lakótársunk bajban van, nehézségekkel küzd és lehetőségeinkhez mérten mind többen igyekszünk segíteni. Külön öröm, hogy ez az odafigyelés az állatokra is kiterjed. Tegnap délután éppen női kézilabda csapatunk és a férfi öregfiúk focicsapat évzáró "bulimérkőzésére" készültem, amikor telefonhívást kaptam. A tornacsarnokból -ahova éppen igyekeztem- keresett Feketéné Kriszti. Jobban mondva Deák Miki keresett meg azzal, hogy egy sérült vérző fiatal hattyút talált a Duna parton és keressünk valami megoldást, segítsünk a szerencsétlenül járt madáron. Mikivel lementünk Duna partra. Látva a vérző állatot azt gondoltuk, talán valaki meglőtte, s ezért nem tud tovább repülni. Abban azonban biztosak voltunk, hogy sürgős segítségre van szüksége. Egy pokróccal "becserkésztük". Míg én a fejét fogtam, Miki óvatosan megpróbálta felemelni ezt a nemes madarat. Nem olyan nehéz egy ilyen fiatal madár, de nehezen jött, mint kiderül szerencsétlen odafagyott az úthoz- Isten tudja mióta ülhetett ott kimerülten. Kíméletesen betettük a kocsi csomagtartójába. Közben felhívtam Peimli Piroskát a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet tájegységvezetőjét, s kértem, hogy legyen segítségünkre abban, hogy a hattyú hozzáértő segítőkhöz kerülhessen. Piroska hamarosan meg is érkezett a győri állatkert egyik munkatársával, és elvitték a madarat az állatkertbe. A történet itt véget is érhetne, de ma délután Piroska hívott, hogy a hattyú jól van. Szerencsére nem lőtte meg senki, csak kimerült volt, sérüléseit akkor szerezhette, amikor a fagyásból igyekezett szabadulni. Néhány hétig az állatkertben táplálják, felerősítik, majd szabadon engedik.

Ebben a történetben még az is érdes és szép, hogy a benne "szereplő" valamennyi személy -az állatkert alkalmazottját kivéve- tagja klubunknak. Tekintettel, hogy ennek a fiatal madárnak nem tudom a nemét, így magamban elneveztem Gönyűi Kamilla Apor Miklósnak" -mert tegnap Kamilla, Apor napja volt, a Miklós meg azt hiszem érthető... Remélem sokszor vendégül láthatjuk településünkön ezt a nemes madarat.

Maradok Tisztelettel!