Kedves Attila!

Köszönöm megerősítő hozzászólásodat. Igen, én is egyetértek Veled. Elvégre a háborúkat is a politikusok robbantják ki, a kisemberek pedig ha tetszik, ha nem, elvégzik a piszkos munkát. Nekem a nagyapám volt hajós és vizirendőr is. Én megmaradtam kedvtelő vizenjárónak, de ott egyértelműen tapasztaltam, hogy a bajba jutottak megsegítését alapvető kötelességének érezte mindenki, akinek köze volt a vízhez. Legalább is tíz éve még így volt. A mai helyzetről nem tudok nyilatkozni, de remélem, hogy nem romlott a helyzet. Amit leírsz a gönyüi segítőkről, az példamutató. A tévében hallottam olyat is, hogy egy anya a felnőtt lányával otthon szendvicseket és meleg teát készített (saját forrásból), azután kivitték a főútra szétosztani. Ezek megható és felemelő dolgok. És azért jó ezeket megemlíteni, mert erőt és reményt ad, hogy talán mégsem olyan elkeserítő a helyzet ebben az országban. Hogy igenis, vannak rendes, segítőkész, szerető emberek, még akkor is, ha lépten-nyomon ennek az ellenkezőjét látjuk megnyilvánulni.

Üdvözlettel:
Makai Ferenc

Előzmény

Válasz

Kedves Feri!

Teljesen egyetértek veled.
Szerintem minden ember tudja legbelül, sőt a hétköznapokban is így él, hogy csak közösen érhetünk el bármit is. Katasztrófa helyzetben pedig különösen igaz ez sajnos vagyis szerencsére ezt (mint egykori vízi rendőr) többször tapasztaltam különösen árvizeknél. Csak mintha ezt a politikusok fene tudja miért nem igazán nézik jószemmel...
Amit Gönyűn láttam.
Sokan voltunk akik segíteni akartunk, mindenki tette amihez úgy gondolta, hogy ért. Katasztrófavédelmist én egyet sem láttam, ha volt elnézést kérek. Az önkormányzat, a Vöröskereszt, a Polgárőrség, és a sok civil segítő megszervezte magát, ha szabad ilyen csúnyán fogalmazni.
Amit igazán írni akartam.
A gönyűi Faluházban kialakított melegedőben sokan voltak, köztük munkából hazatartó honfitársaink, külföldiek (angolok, izraeliek, és egy fiatal román (nem erdélyi) pár egy csecsemővel. Pillanatok alatt a semmiből volt étel, amit otthonról hoztak a segítők (köztük a saját kenyerét!!!), vagy helyi vállalkozók ajánlottak fel, tea, kávé, valaki még krumplis pogácsát is sütött...Szóval minden ami amennyire ilyen hirtelen lehet. De ami igazán megható volt. Hangsúlyozom, senkit nem hanyagoltak el a segítők, de aromán pár a csecsemővel megkülönböztetett figyelmet kapott. A semmiből lett egy kiságy, hogy lefekhessen, a védőnő készen állt ha, ha valamilyen tápszerre, vagy bármire szükségük lenne. Hamarosan megérkezett, aki románul tudott velük beszélni -aztán ő be is fogadta őket a házába. Amikor az angolul beszélő segítő nem ért a román fiatalasszony fordított az angoloknak -mert mint kiderült Írországban élnek és éppen oda tartottak- Magyarról románra, románról angolra...
Szóval ilyen események történtek még itt nálunk.
Szerintem az ilyen dolgokat nem nézik jószemmel a politikusok. Kitudja miért... Talán félnek, hogy rájönnek az emberek, hogy nélkülük is ellennének...
Éppen ezért szoktam törölni, ha észreveszem a kluboldalról a politikai propaganda bejegyzéseket.

Üdvözlettel!
L. Attila

Előzmény

Válasz

A levél felháborító és felemelő egyben. Az olvasottak alapján a terrorelhárító "urak" hozzáállása elszomorító, sőt felháborító. A babérokat learatják, ugyanakkor még az ásában is csak szemlélődtek. Ami viszont felemelő, az az egyszerű, "átlegemberek" segítőkészsége. Miért van az, hogy mi magyarok csak a bajban tudunk összetartani, egyébként meg ütjük, vágjuk egymást? Van egy olyan gyanúm, hogy a mentések során nem kérdezték meg a bajba jutottaktól, hogy te balos vagy jobbos vagy? Egyaránt segítettek mindenkin. Na ezt kellene átvinni a hétköznapokba.

Válasz