Hatalmas csodának voltunk tanúi, mi Gönyűiek az elmúlt négy napban, amit a Gönyűért Egyesület által meghívott Mikulás-(ok) nak köszönhetünk. Csoda, mely egyaránt megérintett gyermekeket, felnőtteket és rendezőket. Négy napig a Deák Ferenc utca 40. szám alatti házban 264 gyermek kivétel nélkül boldog volt. És ezt értem a kissé megszeppent, vagy kissé síró gyermekekre is. Boldogan jöttek és türelmesen vártak (a hosszú sorban is) a Mikulással való találkozásra. Láttam sok szülő, nagyszülő arcán  is a meglepetés és meghatottság jeleit, főleg amikor, gyermekeik, unokáik ügyeskedve versikéket, énekeket adtak elő. Híre a nálunk vendégeskedő Mikulásnak elért messzebb is, mint Gönyű, mert jöttek gyermekek Nagyszentjánosról, Győrszentivánból, Nyúlról és Győrből is. Remélem mindenki egy kicsit gazdagabban távozott és itt nem az édességekre gondolok, hanem a lelki gazdagságra. Ezúton a „Gönyűi csoda” a szeretet szárnyán érkezett a Mikulás és a krampuszok személyében. Drága gyermekek, kívánom, hogy a ma este otthonaitokba érkező Mikulás is érintsen meg benneteket szeretetével és legyetek nagyon boldogok!

Ezúton szeretném megköszönni az otthont adó fiatalok önzetlen segítségét, áldást kérve életükre. Annyi ember segített a Mikulás-ház megszervezésében, díszítésében, lebonyolításában, hogy butaság lenne felsorolni, mert biztos valakit kifelejtenék. Tehát egyszerűen köszönet MINDENKINEK, aki bármilyen formában is segítségét nyújtotta. Kívánom, hogy az utánam következő rendezvény megbízottja is ilyen élményekkel gazdagodhasson, mint én ebben a négy napban. Nem tudom addig befejezni mondanivalómat, míg nem tudatom veletek, hogy én már megkaptam életem egyik nagy elismerését: Az egyik kislány, távozás előtt, szembe fordult velem és szó nélkül végigsimította kezét rajtam!

Tisztelettel:           Szász Piros