Köszönetnyilvánítás

Amikor hírét vettem a közelgő árvíznek, komolyan aggódtam a falunkért és az itt lakó emberekért. Tudtam, hogy hatalmas munka vár ránk és csak reméltem, hogy nem győz majd le bennünket a megáradt Duna.

Az első védekezési napon kevés önkéntes gyűlt össze a reggeli megbeszélésre, de ahogy teltek az órák és nőtt a Duna vízszintje, egyre többen lettünk. Sokan jöttek haza a munkából is a hívó szóra és a falubelieken kívül is sokan segítettek nekünk. Jöttek az önkéntesek szervezetten és egyénileg, vonattal, autókkal, buszokkal a szomszéd falutól kezdve egészen Debrecenig. Bár tudom, hogy más településeken is pontosan így volt ez, mégis olyan érzésünk volt, mintha értünk fogott volna össze mindenki. Annyi segítő kéz volt itt, hogy az volt az érzésünk Gönyű és a lakói ebben az országban; mindenkinek fontosak. 

De nem csak fizikai segítséget kaptunk. Az ide vezényelt szakemberek lelkiismeretes helytállása nélkül, önmagában az erőnk – kevés lett volna. 

Ennek a nagy tömegnek az ellátása is komoly feladat volt. A karitatív szervezetek felhívására nagy mennyiségű adomány érkezett hozzánk étel, ital, de más egyéb formában is.

A háttérben a védekezés teljes ideje alatt, 24 órás ügyeletben zajlottak a kevésbé látványos, ám ilyenkor kötelező, adminisztrációs munkák. 

Igyekeztünk folyamatos, megbízható tájékoztatást adni a lakosságnak, hogy óráról órára követhessék a munkát, időben értesüljenek minden aktuális gondról vagy feladatról.

Csak vasárnap délután - amikor végig jártam a védekezési helyszíneket – gondoltam végig, milyen hatalmas munkát végeztünk. Mert munka közben nem számoltam hogy hányadik zsák van a kezemben, hogy hányan állunk a gáton vagy hogy ez már hányadik órája a napok óta tartó küzdelemnek. 

130.000 ezer zsák. Megtöltve homokkal. Egy zsákba három lapáttal. 130.000 zsákot egyenként felrakni a szállító járművekre. 130.000 zsákot egyenként levenni róluk…. és aztán megint kézbe fogni, emelni, vinni, tovább adni, kötésbe rakni …

Elfáradtunk. De jóleső fáradtság volt ez, ami erőt ad a további munkánkhoz – legyen az bármi. Mert megerősítette azt az érzést, hogy nem csak magunkra számíthatunk a bajban. 

A megkönnyebbülés után, hogy nem öntött el bennünket az ár, ezt a sokszor kézbe vett 130.000 homokzsákot, most vissza kell szednünk. Ebben kérek további segítséget. Az aktuális tennivalókról folyamatos tájékoztatást adunk. 

Mindenkinek szeretném kifejezni köszönetemet, aki bármilyen módon segített nekünk az árvízi védekezésben. 

Gönyű, 2013. június 11.

Major Gábor

Gönyű község polgármestere

forrás: http://www.gonyu.hu/kezdolap/koszonetnyilvanitas