"Ma is fel kell venni a harcot a csonka
hazánkat magáénak akaró idegen megszállás ellen" - a Rongyos Gárdára
emlékeztek Budapesten
A budapesti Farkasréti temetőben
augusztus 28-án, a Rongyos Gárda nyugat-magyarországi felkelése
kezdetének évfordulóján a Jobbik Magyarországért Mozgalom hívására, más
nemzeti szervezetek és mozgalmak részvételével kegyeletes megemlékezés
volt. A Rongyos Gárda egyik, vitéz Somogyvári Gyula könyvében
megörökített, hősi halált halt fölkelőjének, Vámossy Tibornak sírjánál
tartott színvonalas beszédek máig eltitkolt történelmi ismereteket is
közvetítettek.
 
Vámossy Tibor síremléke egyelőre a szobor nélkül |
Vámossy Tibornak, a Nyugat-Magyarország
szabadságáért, megtartásáért harcolt Rongyos Gárda 1921. október 5-én az
őrvidéki Szárazvámnál (Müllendorf) megsebesült és október 6-án az egyik
soproni kórházban meghalt hősének a Farkasréti temetőben levő sírjánál
az idén augusztus 28-án is kegyeletes megemlékezést tartott a Jobbik
Magyarországért Mozgalom, más nemzeti szervezetek, mozgalmak és hazafias
érzelmű magánszemélyek. A temető főkapuja felől 18 óra előtt néhány
perccel rendezett alakzatban érkeztek a Vámossy Tibor nyughelye melletti
útkereszteződéshez előbb az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda,
majd a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai.
Érkezik az Új Magyar Gárda |
Novák Előd, a Jobbik alelnöke, a Rongyos Gárda
emlékének egyik ébresztője, a Vámossy Tibor sírjánál megtartott
augusztus 28-i megemlékezés esztendők óta szervezője és levezetője
elmondta: a Jobbik Magyarországért Mozgalom a Trianon-megemlékezések
állami szintre emeltetése után újabb missziókat vállal, így például a
történelemkönyvekben nem szereplő, vagy felületesen említett Rongyos
Gárda küzdelme, a pozsonyi csata, az első és a második bécsi döntés és
más múltbeli dicső esemény emlékének helyreállítását tűzte ki célul.
Novák Előd a beszédek közti összekötőszövegben azt is elmondta: a Jobbik
szeretné elérni, hogy a Rongyos Gárda küzdelmeiről készüljön történelmi
vagy esetleg valamilyen akciófilm.
Novák Előd |
A Vámossy Tibor síremlékszobrával (Ditrói Siklódy
Lőrinc alkotta 1923-ban - H. J.) kapcsolatban Novák Előd elmondta, hogy
az alkotás jelenleg azért nincs a helyén, mert restaurálják, miután az
utóbbi időkben már igen elhanyagolt állapotban volt. A Jobbik (személy
szerint Novák Előd - H. J.) már korábban engedélyt kért a szobor
helyreállításához és egy információs tábla kihelyezéséhez a Nemzeti
Emlékhely és Kegyeleti Bizottságtól. Az emlékeztető táblára azért van
szükség, mert a mai embernek már nem sokat mond az a sírfölirat, hogy
elesett Nyugat-Magyarországért 1921. október 6-án. Adományozás
jóvoltából már a Jobbik rendelkezésére áll az információs tábla
kihelyezéséhez szükséges pénz. A Jobbik kezdeményezésének eredményeként a
mostani kormány vállalta Vámossy Tibor síremlékének fölújítását és a
vele járó kiadásokat - tudtuk meg a megemlékezést levezető Novák
Elődtől.
Az Új Magyar Gárda és a Magyar Nemzeti Gárda |
A Himnusz közös eléneklése után elsőként ifj. Hegedűs Loránt református lelkész lépett a mikrofonhoz.
Pusztán a megemlékezésért is vád ér minket a
mindenkori hatalom, de legalábbis a háttérhatalom részéről, hogy az
ellentétek szítása, a gyűlölet vezérel bennünket, mondta ifj. Hegedűs
Loránt, és emlékeztetett: a hatalmak arra szeretnének kényszeríteni
bennünket, hogy fogadjunk el mindent, amit egyszerűen csak másságnak
neveznek, miközben a Biblia ugyanezt bűnnek mondja. Közösséggel szemben
is követhetnek el bűnt, ragadtathatják magukat istentelen cselekmények
elkövetésére. Egyetlen közösség sem adhat felmentést a vele szemben
elkövetett vétkekre, nincs igazi megbocsátás az alapvető életigazságok
érvényesítése nélkül, jelentette ki a lelkész, majd a Rongyos Gárdára
térve így folytatta: reményvesztett helyzetben is kötelező nem csak
reménykedni, hanem cselekedni is. Soha nincs azoknak igazuk,
kiváltképpen a Kárpát-medencében, akik azt mondják, hogy a realitásokat
tudomásul kell venni, mert nem mi döntünk sorsunkról.
Ifj. Hegedűs Loránt |
Akik kis pontnak számítottak, mint például a
műegyetemisták, gazdák, leszerelt katonák vagy különítményesnek, akkor
úgy vélték, hogy nem nyugszanak bele az igazságtalan döntésbe. A
Nyugat-Magyarországon kibontakozott ellenállásra részben azért
kerülhetett sor, mert a velünk szemben állók sem voltak képesek olyan
erőt fölmutatni, mint a magyarság nyaka köré azóta is meglevő fojtogató
gyűrűt vonó kisantant, emlékeztetett ifj. Hegedűs. Az ellenállás
Nyugat-Magyarországon azért bontakozhatott ki, mert ott még volt esélye a
magyarnak, és azért, mert égbekiáltóan felháborító volt, hogy a velünk
korábban államszövetségben élt osztrákok is együtt kívántak osztozkodni
hazánkon azokkal a nemzetiségekkel, amelyeket évszázadokon keresztül az
őshonos, államalkotó magyar nemzet ellen hangoltak, mondta a református
lelkész.
Az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom |
Mivel manapság is sarokba vagyunk szorítva,
próbáljunk meg ellenállni, lemosni a minket ért gyalázatot, mondta ifj.
Hegedűs, majd beszédét így bejezte be: Isten áldja a Rongyos Gárda
minden tagjának emlékezetét, kiváltképpen azokét, akik életüket áldozták
az ő barátaikért, azokért a magyarokért, akinek kései utódaiként mi
magunk igyekszünk szítani az ellenállás tüzét és lángját az új
országhódítókkal szemben, akiknek az is kell, amelyet Trianonban, majd
az újabb Trianonban úgy, ahogy meghagytak nekünk. Soha ne adjuk föl,
testvéreim, mert Isten velünk van ebben a küzdelemben, az ő igazsága
örökkévaló igazság. Ha van nép, amelynek megvalósítatlan,
beteljesületlen igazságai vannak, az éppen a magyar, s ha van választott
nép ennek alapján, az éppen a magyar. Vállaljuk ezt a kiválasztottságot
emelt fővel, ázsiai tér és idő feletti öleléssel, hogy mienk lehessen
az Őrvidék, a Felvidék, Erdély, Kárpátalja, a Délvidék, de még előtte ez
a sokszorosan kirabolt, megalázott Csonka-Magyarország, mondta beszéde
végén ifj. Hegedűs Loránt.
Spaller Erika, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági
Mozgalom soproni elnöke Nyugat-Magyarországon minden évben megszervezi a
Rongyos Gárda-emléktúrát. A Farkasréti temetőben mondott beszédének
elején az ifjúsági vezető az őrvidéki Fülesen született vitéz Somogyvári
Gyula írót idézve emlékeztetett: a trianoni békeszerződés értelmében
Nyugat-Magyarországot át kellett adnunk Ausztriának. Nyugat-Magyarország
felségjogát az antant 1921. augusztus 29-én 16 órakor adta volna át a
helybeli magyar lakosság megértő, békés hozzáállása közepette. Az És
mégis élünk... című könyvében Somogyvári leírja, hogy Sopron városa
agonizált azon a napon. Reggel az osztrák csendőrség átlépte a magyar
határt, ám amikor bevonult Ágfalvára, kora délután felkelők rohamozták
meg őket, halottak és sebesültek hevertek a falu határában. Ezzel
kezdetét vette az 1921-es nyugat-magyarországi honvédő harc, idézte föl a
történelmi eseményt Spaller Erika, majd hangsúlyozta, hogy ennek a
küzdelemnek köszönheti Sopron és a környékbeli falvak az 1921-es, majd
1922-es népszavazás kiírását.
Spaller Erika |
A Lajta folyó mentén vállvetve harcoltak az édes
anyaföldért, a magyar megmaradásért és jövőért, értünk a kecskeméti
parasztlegények, pesti műegyetemisták, veterán frontkatonák és volt
különítményesek, a rongyos gárdisták, emlékeztetett a soproni mozgalmi
vezető. Ilyen pesti műegyetemista harcos volt Vámossy Tibor is, akinek
hősi halálának történetét a szónok ismét Somogyvári Gyula lírai szépségű
könyvéből vett idézettel elevenítette föl: 1921. szeptember 5-én
Kismarton felől egy súlyosan sebesültet vittek be a diákfiúk a soproni
Erzsébet kórházba. A szárazvámi (Müllendorf) útelágazásnál lőtték le
orvul az osztrákok, míg a mellette küzdő bajtársa, a szintén budapesti
Losonczy Antal, a helyszínen meghalt, s holttestét Kismartonba vitték.
Elestük után harmadnapra Sopronból vonaton szállították haza Budapestre a
két műegyetemista fiú, Vámossy Tibor és Losonczy Antal koporsóját,
idézte föl Spaller Erika a két budapesti rongyos gárdista hősi halálát a
nyugati végeken, hangsúlyozván, hogy ő is ezeknek a hősöknek köszönheti
szülővárosa, Sopron megmaradását.
Ferenczi Gábor, a Jobbik országgyűlési képviselője
beszédének elején kijelentette, hogy hazánk évszázadokon keresztül
védelmezte önmagán kívül egész Európát, azt az Európát, amelynek
döntéshozói az első világháború után Nyugat-Magyarország egy részét is
el akarták csatolni, méghozzá világháborús szövetségesünkhöz,
Ausztriához. De egy maroknyi hazafi föllázadt az igazságtalan döntés
ellen, akiknek hősies küzdelme kikényszerítette a nevezetes
népszavazást, amelyen Sopron a leghűségesebb magyar városnak bizonyult. A
Rongyos Gárda frontot megjárt katonákból, részben a korábban
demilitarizált Székely Hadosztály maradványaiból, napszámosokból és
egyetemistákból verbuválódott, amelynek két kiemelkedő parancsnoka
Prónay Pál és Héjjas Iván volt, emlékeztetett a képviselő.
Ferenczi Gábor |
Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás
kérdése, hangsúlyozta Ferenczi Gábor, majd állítása alátámasztására
megemlítette, hogy a Rongyos Gárda soraiban a magyarokon kívül németek,
szlovákok, horvátok, bosnyákok vagy albán muszlimok is harcoltak a
nyugati országrész megtartásáért. Prónay Pál és Héjjas Iván vezetésével
korábban lesújtottak a megszálló románokra, majd ismét fegyvert fogtak,
és megvédték a Lajta-vidéket, kikiáltották a Lajtabánságot. Az előtte
fölszólalt Spaller Erikához hasonlóan a Jobbik képviselője is azt
hangsúlyozta, hogy Prónayról, Héjjasról és a Rongyos Gárdáról nem, vagy
szinte semmit nem olvashatunk az iskolai történelemkönyvekben, és arról
sem beszélnek, hogy az 1921-es soproni, majd az 1922-es környékbeli
falvakban megejtett népszavazást nem a politikai vezetők, hanem néhány
száz önkéntes harcos, a rongyosok serege csikarta ki. Csak a bátrabb
történelemtanárok szóbeli közléséből tanulhatják meg a fiatalok a
Rongyos Gárda történetét, mondta Ferenczi. A Rongyos Gárda-korszak nem
ért véget a soproni és környéki népszavazással, mert az 1938-as első
bécsi döntést megelőzően a Rongyos Gárda újjászerveződött, tagjai
beszivárogtak a Csehszlovákiának nevezett műállamba, majd a második
világháború után egy ideig földalatti mozgalomként tevékenykedtek. A
Rongyos Gárda utolsó hős parancsnokát, Francia Kiss Mihályt 1957-ben
végezte ki a magyar- és nemzetellenes hatalom, emlékeztetett a jobbikos
politikus.
Ha ezekre az itt fölsorakozott gárdistára
tekintek, biztos vagyok benne, van még a magyarban annyi hit, szeretet a
hazája iránt, hogy visszatérjenek a rongyos hősök. Olyan rongyos hősök,
mint a tizenkilenc évesen hősi halált halt Vámossy Tibor műegyetemista,
aki az '56-os pesti srácokhoz hasonlóan küzdött az idegen megszállás
ellen, amellyel ma is minden igaz magyarnak föl kell vennie a küzdelmet,
jelentette ki Ferenczi Gábor. A Rongyos Gárda tagjai kevesen voltak,
amiképpen a magyar történelemben mindig kevesebben vannak azok, akik
szembeszállnak a hatalommal, fegyvert fognak, hogy akár az életük árán
is megvédelmezzék a hazát. Túlerővel kell harcolnunk napjainkban is,
mert a hatalom, a gazdaság, a média azoknak a kezében van, akik
szeretnék megszerezni a Trianon után nekünk megmaradt
Csonka-Magyarország területét, a földünket és a vizünket. Mi azonban ezt
nem hagyjuk. Ahogyan elnézem az itt megjelent emlékezőket, úgy látom,
van még virtus a magyarban, mondta végszóként Ferenczi Gábor.
Vári-Kovács Péter színművész, zenész, aki korábban
a József Attila Színház, 2008-tól a Centrál Színház tagja, a szónokok
kissé hosszúra nyúlt beszéde miatt csak egy alkalommal jutott szóhoz, ám
ekkor - az utolsó fölszólalás előtt - nagy átéléssel és jelenlevők
tetszését elnyerve adta elő a Kárpátia Zenekarnak a Rongyos Gárda,
Prónay Pál, Héjjas Iván és a többi honvédő hős, így a Vámossy Tibor
emléke előtt is tisztelgő szerzeményét.
Vári-Kovács Péter |
Dr. Botlik József történész, kisebbségkutató, a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense
eddig tizenhat kötetet, s közel kétszáz tanulmányt szentelt az
elszakított magyarság sorsának. A Farkasréti temetőben elmondott
beszédében csak töredékeket villantott föl az első kiadásban 2008-ban
napvilágot látott Nyugat-Magyarország sorsa 1918-1921 című könyvéből. A
Rongyos Gárda nyugat-magyarországi küzdelmeit is részletesen bemutató
könyv közben második kiadásban is megjelent, de sajnos elfogyott, a
hiánypótló angol nyelvű változat pedig nemrégen került az érdeklődő
nyugatiak kezébe.
Dr. Botlik József |
Dr. Botlik József beszéde elején kiemelte, hogy az
eredendő bűn 1918 októberében, Károlyi Mihály hatalomra kerülésével
történt meg. Károlyiéknak meg kellett volna szervezni a nemzet
önvédelmét, ám ehelyett Linder Béla hadügyminiszter kijelentette: nem
akarok katonát látni. A fegyverszüneti tárgyalások idején Károlyiék
elkezdték leszerelni a hadsereget. Böhm Vilmos korabeli hadügyi
államtitkár visszaemlékezésére támaszkodva Botlik József elmondta, hogy
az 1918. november 1. és december közepe közötti időszakban 4,2 millió
frontról visszatért magyarországi katonát szereltek le, majd egy másik
forrás szerint december végéig további 300 ezer katonát. A történész az
1910-es népszámlálási adatokra támaszkodva kiszámolta, hogy ebből a
másfél millióból 816 ezer volt a magyar nemzetiségű leszerelt katona,
akikhez nyugodtan hozzá lehet számolni a mintegy 40 ezer, a Szent
Koronához hű ruszin katonát is. A liberális és a marxista történészek
hazudtak, amikor azt állítják, hogy a magyar katona nem akart tovább
harcolni. Hatvan hadosztály tért haza sértetlenül teljes fegyverzettel,
amelyet a kommunista katonatanácsok elkezdtek leszerelni Károlyiék
utasítására, mondta az előadó.
Botlik József ezután elmondta, hogy Károlyi Mihály
és társai akkor eresztették szélnek a magyar és a ruszin katonákat,
amikor az ellenségeink által már megjelentetett térképek szerint a
leendő Csehszlovákia határa a Duna vonala, Vác, Hatvan, Gyöngyös,
Miskolc, Sátoraljaújhely neve is tótul volt föltüntetve. Közben a
románok a Dnyesztertől a Tiszáig húzódó birodalomról beszéltek. A
szerbek Barcs, Szigetvár, Pécs fölött, Kalocsa alatt egészen Szegedig és
Aradig kívántak hont foglalni. Közben a volt szövetségesünk, akivel
együtt veszítettük el a világháborút, Ausztria is területet követelt
Magyarországtól. Először követelték Pozsony, Moson, Sopron és Vas
vármegye egészét, illetve Zala vármegye északnyugati csücskét, összesen
16 ezer négyzetkilométert.
A történész kitért a történelemkönyveink által
szintén nem emlegetett tényre, miszerint a Felvidék területére mindössze
négyezer cseh katona hatolt be 1918. november első hetében, míg
Erdélybe ötezer román katona tört be. Sepsiszentgyörgyöt, Háromszék
vármegye székhelyét például tizenkét fős román hadsereg foglalta el, míg
Marosvásárhelyre tizennyolc tagú román járőrhadsereg vonult be a város
átvételére. Erdélyben egyre-másra alakultak a román nemzeti gárdák,
amelyek aztán a bevonuló román reguláris hadsereg mellé álltak, ám
december 10. táján velük együtt is csak mintegy tíz-tizenötezer fős a
román hadsereg tartózkodott Erdélyben. Károlyi Mihály utasítására ötezer
román katonát a Magyar Királyi Hadsereg laktanyáiban fegyvereztek föl, s
a Magyarország ellen vonuló Román Gárda tagjai a Magyar Állam
pénztárából kaptak napi zsoldot, ami szintén nem olvasható a
történelemkönyvekben. Botlik József ezután az ország déli részén
uralkodó helyzettel foglalkozva elmondta, hogy körülbelül húszezer
délszláv katona volt a Délvidéken, akiknek csak egyharmada volt
reguláris hadsereg. Ilyen jelentéktelen haderő állt velünk szemben
minden fronton, miközben az ország védelme nem volt megszervezve.
Botlik József a Rongyos Gárda küzdelmére rátérve
kijelentette: Trianon után több mint egy esztendővel, 1921-ben kitört a
nyugat-magyarországi fölkelés. Előzményként az 1919-es Saint-germain-i
békeszerződésben Ausztria kapott Nyugat-Magyarország területéből 4365
négyzetkilométert, kárpótlásul azért, amiért elvesztette Dél-Tirolt,
ahová az olaszok bevonultak egyetlen puskalövés nélkül. A
nyugat-magyarországi fölkelés 1921. augusztus 28-án, az első ágfalvi
csatával kezdődött, amelynek során Héjjas Iván negyven fős csapata
visszaverte az osztrákokat. Később, Pinkafőnél Kuti László negyven fős
egysége több mint kétszáz osztrák csendőrt zavart vissza Ausztriába.
Tabi Árpád Felsőőrnél mindössze nyolc felkelővel kétszáz fős osztrák
megszálló csapatot kergetett haza géppuskatűzzel. Szeptember 6-án a
Rongyos Gárda 290 tagja Pörgölénynél átcsapott Kirchschlag osztrák
településre, ahol lezajlott a nyugat-magyarországi fölkelés legnagyobb
ütközete. A magyar felkelők legyőzték a 270 osztrák katonát és az
ugyanannyi csendőrt. A Rongyos Gárda létszáma Botlik József kutatásai
szerint 3400-3500 fő, s ebből a harcoló alakulatoké körülbelül 1500 fő
volt, míg a többi helyőrségben szolgált.
Botlik József végül elmondta, hogy a
Nyugat-Magyarország sorsa 1918-1921 című könyvének második magyar
kiadásában az újabb kutatásainak eredményeként két javítást eszközölt.
Az egyiket, a Prónay Pál élettörténetére vonatkozó adatot azért kellett
javítani, mert az első kiadás megjelenése után meglepő információ került
napvilágra. Korábban a szakirodalom úgy tudta, hogy Prónay Pál 1945
januárjában, vagy februárjában Budapest ostroma idején még fegyverrel a
kezében harcolt a szovjet megszállók ellen, s ekkor még látták a Budai
Vár oldalában, ám később nyomtalanul eltűnt. Az első kötet megírása után
kiderült, hogy Prónay 1945. március 20-án, tehát a kitörés után, a
Rókus-templom környéki lakásáról valószínűleg kimehetett élelemért, s
balszerencséjére az oroszok bevágták a Keleti pályaudvarra tartó foglyok
egyik csoportjába. Prónay Pált 1946. június 10-én koncepciós vádak
alapján Moszkvában elítélték, majd Szibériába hurcolták. A könyv második
kiadása előtt előkerült forrás szerint Oroszország Legfelsőbb
Ügyészsége Prónay Pált időközben rehabilitálta, s innen tudjuk: 1946
nyarán még biztosan élt, mondta érdekes adatként a történész.
A Nyugat-Magyarországot az osztrákok területi
mohóságától védő 3400-3500 rongyos gárdista felkelőnek mindenképpen ott
van a helye a magyar nemzet hőseinek panteonjában, jelentette ki beszéde
vége felé Botlik József.
A Rongyos Gárdára való emlékezés befejezéseként
megkoszorúzták Vámossy Tibor sírját. Az Új Magyar Gárda nevében Mészáros
István főkapitány, a Magyar Nemzeti Gárda nevében két személy, a
Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevében Spaller Erika soproni és
Incze Béla budapesti elnök, a Nemzeti Érzelmű Motorosok nevében
Jeszenszky Sándor és László Ákos, a Kereszténydemokrata Néppárt Budapest
XII. kerületi Szervezete nevében dr. Buzády Tibor és dr. Buzády Éva, a
Jobbik Magyarországért Mozgalom Fővárosi Elnöksége nevében Benke László
és Lehmann Viktor alelnökök, majd utolsóként a Jobbik Magyarországért
Mozgalom Országgyűlési Képviselőcsoportja nevében Dúró Dóra és Ferenczi
Gábor helyezte el a kegyelet és az emlékezés koszorúját.
Dúró Dóra és Ferenczi Gábor |
A megemlékezés a magánszemélyek virágainak
elhelyezésével, mécses- és gyertyagyújtással, majd a Székely himnusz
közös eléneklésével ért véget.
Mécsesgyújtók |
Hering József - Kuruc.info
Kapcsolódó hírek:
Megkezdték felújítani a Rongyos Gárda budapesti emlékművét
Megemlékezés a Páneurópai Piknik és határáttörés 24. évfordulóján
Yip – been the
Körmenet, új kenyér, tűzijáték - mindenki megtalálja a magáét.