A Magyar Nemzet Magazin 2010. február 20-án megjelent számában az alábbi cikk jelent meg testvérközségünkről, Kolozsnémáról:

 

Másodlagos forrás:   

 

http://www.gonyu.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2051&Itemid=1

 

Kolozsnéma református temploma

 

Gönyűvel  szemközt, a Duna bal partján, a medvei hídtól 15, Komáromtól 30 kilométerre található az ötszáz lelkes magyarok lakta Kolozsnéma. A falu neve - Ipolyi Arnold 1859-ben megjelent munkájában - már Szent László király 1094. évi oklevelében felbukkan a némai Kolos comes birtokaként, hiteles iratban azonban 1222-ben szerepel először Néma. A települést ekkor hercegi szolgák, komáromi és szolgagyőri (Galóc) várnépek lakták - innen a község korabeli Várnépenéma, Úrnépenéma elnevezése. Györffy György történeti földrajzkönyvben olvasható, hogy tulajdonrészük volt benne a szentmártoni bencések is, Uros apát 1226-ban panaszolja, hogy két ekealjnyi birtokán Chene mester fiai zaklatják a szolgákatl, amire a pápa 1232-ben megerősítette a pannonhalmi monostor némai jogait.

 

 

Ez az okirat tesz először említést a falu Mindenszentek-templomáról. 1237 és 1240 között részletes összeírás is készült a Benedek-rendiek itteni javairól, a földeken és erdőkön kívül dunai halászhelyekről és egy szigetről is. A tatárjárás után - 1251-től - a szolgagyőri várispán fűvel-fával pereskedik a némai birtokokért, végül IV. Béla azzal oldja meg a bonyodalmakat, hogy 1265-ben Walter budai kamaraispánnak adományozza Néma nagyobb részét, megtetézve Komárom várával. 1327-ben Károlyi Róbert megújítja a korábbi uralkodók adományait Kozma fia Doboz és Banai Dénes számára.

 E régi levelek bőséges forrásai a határjeleknek, gazdasági és természetföldrajzi neveknek. (Idetartozik érdekességként, hogy a helységnév jelentése - beszélni nem tudó - etimológiailag ugyanaz, mint a német, azaz "érthetetlen"nyelven megszólaló, tehát "néma" szavunké.)

A XIV. században a Cseszneki családé volt a település, amely 1387-ben újfent Kolus de Nema formában szerepel Zsigmond király levelében. 1522-ben EGyházasnéma és a Kolosfi család kastélya található benne. A török portyázásai, majd a Bécs ellen indított hadjáratok romba döntötték a települést, lakói egy időre el is költöztek belőle, régi épületei tönkrementek.

Két templomot találunk egymás közelében nyugati végén, a Duna lapályából kiemelkedő dombháton. A katolikusok temetőjénében álló tornyos épület a Szent Őrangyalok titulusú egyház, 1884-ben emelték. Közelében a Lossonczy család XIX. századi síremlékei sorakoznak. Pár lépéssel távolabb már a község reformátusai temetkeznek.

Kolozsnéma lakói korán, az 1530-as évek elején áttértek a protestáns hitre, XVI-XVII. századi templomukat nem ismerhetjük: a temetőben lévő régi építményt vették használatba, és alakították át szükség szerint. Most is látható egyházuk 1973-ban készült. Kelet felé megnyújtották a régi falakat, egy évre rá fartornyot ácsoltak a nyeregtető fölé. 1801-ben és 1819-ben is munkálkodtak rajta, sík mennyezete és a nyugati oldal karzata 1823-ra lett kész. 1857 szeptember 1-jén tűzvész pusztította el szinte az egész falut. A megsérült templomot a következő májusra helyreállították. 1928-29-ben renoválták, az utóbbi években pedig - magyarországi szakmai és anyagi segítséggel - elvégezték teljes műemléki helyreállítását.

A szép formájú, arányos templom legfőbb érdekessége a nyugati végén látható félkör alakú falazat, amely Néma Árpád-kori körtemplomának megmaradt része. Kőből készült, feltehetően az 1100-as években mindenszentek tiszteletére. Belső átmérője hat méter, falvastagsága 90 centiméter - fél régi öl -, bejárata a déli oldalon a nyílott, kelet felé apró szentély kapcsolódott hozzá. Alaprajza, formája és építéstörténete közeli rokonságot mutat bagyani rotundáéval.