Mindig is nagy tisztelettel és csodálattal tekintek azokra, akik összeállítják, megírják településük monográfiáját. Bátran állíthatom nem könnyű a dolguk. Különösen igaz ez azokra, akik a múltban tették ezt. Számtalan órát kellett eltölteniük könyvtárakban, levéltárakban. Számtalan beszélgetésen kellett túl lenniük, településük múltjával kapcsolatban. A legendák fennmaradtak és fennmaradnak, még ha olykor a valósághoz csekély közük is van. Bizony néha tabunak számító dolgok dőlnek meg írásaik következtében, amelyeket minden bizonnyal ők is - településüket szerető emberekről lévén szó - nehéz szívvel vesznek tudomásul. De a tények makacs dolgok.

Aki ismer, tudja, hogy szeretem a történelmet, és szívesen kutakodom szeretett falum, Gönyű történelme után. Természetesen nyomába sem érek az elődöknek, akiknek nehéz „munkával” összeállított írásaira támaszkodom. Nekem sokkal könnyebb, mint nekik volt. Az internet világában, a gyorsan bővülő, és nyilvános adatbázisoknak köszönhetően kényelmes dolga van a ma kutatójának. Rengeteg adatra lehet bukkanni egy-egy település múltjával kapcsolatban. Sajnos ezek között ma még sok olyan adatbázis van, amely csak fizetség ellenében kutatható, de remélem hamarosan azok is szabadon elérhetőek lesznek a nagyközönség számára.

Aki Gönyű történelmét akarja kutatni, készüljön fel arra, hogy nem lesz könnyű dolga. Korábban írtam (http://gonyu.network.hu/blog/gonyu-klub-hirei/gonyo-gonyu), hogy a történelem során sokáig kettő Gönyű nevű település volt. Bizony könnyű belegabalyodni, akár téveszteni is a két településsel kapcsolatban. Különösen úgy, hogy a két település nevének viselése időben sokszor kísértetiesen hasonlít egymásra. Előfordulhat, hogy csak több oldal átolvasása után derül ki, hogy a közölt adat nem a mi Gönyűnkre vonatkozik.

Hasonló módon járhatunk, ha településünkhöz köthető személyek után kutatunk, mert hol ilyen néven, hol olyan néven említik őket a történészek. Egy példa. Gönyűi Tamás (1326-1358), aki településünkhöz is köthető - ez nevéből könnyen kikövetkeztető -, nevét hol így írják, hol úgy. Ráadásul tudunk egy Gönyűi Mátéról, aki korban is közel áll Gönyűi Tamáshoz, de Mátét a másik Gönyűhöz, a mai Hernádgönyűhöz kötik. Gönyű Tamás és családja Károly Róbert és I. (Nagy) Lajos királyaink főemberei voltak, de a család nagy szerepet játszott az 1222-es Aranybulla kiadásában is. A Bána nembeli család tagjai többek között a Csór, Bolondóci, Cseszneki és a Gönyűi előneveket viselték. A családnak nagyon izgalmas és szerteágazó élete volt. A kutatás során az előnevek, amelyek attól is függtek, hogy a család mely ágáról beszélünk, vagy melyik település történelmében írnak róluk, figyelmen kívül hagyásával sok fontos és érdekes adat elveszhet.

A Képes krónika leírása szerint: „A király pedig elcserélte címeres fegyverzetét, amit azután Dezső, Dénes fia öltött magára…”. Így a havasalföldiek Hédervári Dezsőt hitték a királynak és őt ölték meg. Károly Róbert így is csak nehezen menekült meg néhány híve védelme alatt: Csór Tamás, Csór Péter fia a menekülő királynak, "kinek lova a fáradtságtól már makacskodni kezdett" átadta saját lovát, hogy a király életét megmentse.

(A kép  a Posadai csata ezen jelenetét mutatja a Képes Krónikából.)

Alábbi írásomban –a teljesség igénye nélkül- igyekszem betekintést adni abba, hogy kik is lakhattak az elmúlt korokban Gönyűn.