Tisztelt Olvasó!

Azt, hogy jelen írásomban megemlített szerző valaha is járt volna Gönyűn nem tudom. Azt hiszem nem. Az azonban bizonyos, hogy szeretett településünk történelmének egyik legfontosabb eseményét írja le a Tanár úr. 

Ifjúságom egyik kedves, kedvenc tv műsorából a Pipafüsben, majd később már a Pipafüst nélkül című sorozatokból ismertem meg őt. Ezekben a sorozatokban kultúráról irodalomról történelemről beszélgetett É. Szabó Mártával. Remekbe szabott műsorok voltak.

Ajánlom minden irodalmat szeretőnek.

A sorozatok részei itt megtekinthetők:

http://videotar.mtv.hu/=Pipaf%C3%BCstben 

Személy szerint mindig is szerettem hallgatni bölcs emberek bölcs gondolatait. Ha megengedtek még egy pici személyeset, akkor így vagyok manapság Hankiss Elemér szociológus filozófussal és Katona Tamás történésszel.

De kezdjem is. Azonban előbb egy picit az íróról.

Hegedüs Géza (1912 – 1999)

1912–ben született Budapesten. Szülei, nagyszülei irodalmat kedvelő, polgári családból származó kereskedők voltak. Hétéves koráig Nagyváradon élt. Ott kezdett iskolába járni, majd Budapesten tanult. A Berzsenyi Dániel Gimnázium légköre nagy hatással volt szellemi fejlődésére. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, ahol párhuzamosan tanult jogot, középkori történelmet és filozófiatörténetet.

1935-ben jogtudományi doktor lett. Disszertációját az egyetem könyv alakban is kiadta, így ez volt az első, nyomtatásban megjelent műve.

1938-tól a Magyar Rádió állandó munkatársa volt. Több mint száz hangjátékot írt a rádiónak. 1940-től könyvkiadói lektorként dolgozott az Anonymus Könyvkiadónál. 1945-ben az újjáalakult Színművészeti Főiskola tanára lett, irodalmat és drámatörténetet tanított.

Első regénye 25 éves korában jelent meg. Versírással már elemistaként próbálkozott. 1953-ig kizárólag történelmi regényeket írt, azóta sok műfajban találkoztunk a nevével.

Gyerekek számára is sokat írt. Könyveit számos idegen nyelvre is lefordították. Írásai bővelkednek művelődéstörténeti vonatkozásokban. Történeteit szívesen adta közre a Kincskereső című gyermekfolyóirat is.

Tanár úr… Így ismerte az ország. Amikor megjelent a tévé képernyőjén, tömegek ültek le, hogy bölcsességéből, emberségéből, élvezetes meséléséből feltöltekezzenek. Történetei, meséi szóltak gyerekhez és felnőtthöz, tanult és egyszerű emberhez.

forrás: http://www.hegedusgezaaltisk.hu/index.php

A szóban forgó Gönyűvel foglakozó történet AZ ÍRÁSTUDÓ regényciklusában, annak is AZ ARANYPECSÉT részében jelent meg előszőr 1953-ban. A műről részletesebben Radnóti Sándor sokkal részletesebben és élvezetesebben ír ( http://www.c3.hu/scripta/holmi/99/07/23radnoti.htm ), mint én valaha is írnék, így nem is fárasztalak benneteket saját okoskodásommal.

A könyv cselekménye 1222. tájékára kalauzol bennünket. A gönyűi halászok ekkor panaszolták be II. Andrásnál Uriás pannonhalmi apátot, amiért az elvette tőlük az őket megillető halászati jogot.  Az eseménnyel foglalkozó királyi okleveleket itt láthatjátok és olvashatjátok: 

http://www.mom-ca.uni-koeln.de/mom/HU-PBFL/PannHOSB/1222.2/charter

  http://www.mom-ca.uni-koeln.de/mom/HU-PBFL/PannHOSB/1223/charter 

A történelmi kitérő után néhány részlet a könyvből (A könyvben szereplő személyek részben, vagy teljesen kitalált személyek. Uriás (Uros) apát személye azonban valóságos és az események megtörténtekor valóban ő volt a pannonhalmi apát.):

(A képre kattintás után olvasható méretű lesz a szöveg.)

(Jelen esetben nem az a célom, hogy a teljes Gönyűvel foglalkozó részt bemásoljam ebbe az írásomba, hanem az, hogy ösztönözzem a T. Olvasót, hogy  a könyvet is elolvassa. Ezért a könyvet csak nagyon kivonatolva adom közre.)

Hamarosan felgyorsulnak az események. János látva, hogy vitézségre itt nem kerül sor, engedelmeskedik Keletnek, aki nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot, és bölcsen beszél a gönyűi halászokkal. A gönyűi halászok hallgatnak Keletre, és a később Pannonhalmáról Uriástól megérkező Pósára, aki pecsétes írást ígér nekik a megegyezésről.

Az, hogy a gönyűi halászok mennyire fel voltak készülve mindenre a könyvből kiderül. Végezetül azért a végkifejletet még megosztom a T. Olvasóval.

 Eddig az idézetek.

Fontos azonban tudni, hogy a történelem során az a halászati jog nem mindig marad így. Egy azonban nagy tanulsággal szolgál a mai kor gönyűi lakosai számára. Pontosan mi is az? Azt találja meg és vonja le mindenki maga a könyv elolvasása után.

UTÓSZÓ (helyett)

Végezetül idézni szeretném szeretett településünk címerének leírását:

Amint az a leírásban olvasható, a címerben szereplő két hal a község halász múltjára utal. Nos, a fent említett, és Hegedüs Géza által megírt történet, amely valójában megtörtént 1222-ben, talán nem csak az irodalmat és a történelmet kedvelők szívét tölti el melegséggel. Legyünk büszkék eleinkre, a gönyűi halászokra, akik kiálltak igazuk mellett, s nem hagyták, hogy elvegyék tőlük, ami jogosan az övék!

Lakatos Attila

Ezúton szeretném megköszönni Mógorné Ternyei Beatrix településünk könyvtárosának segítségét, aki könyvtárközi kölcsönzés útján ezt a könyvet a Győr Megyei Könyvtárból kiigényelte részemre. Sajnos a gönyűi könyvtárban ebből a könyvből sincs egy sem. Amint látjátok a kölcsönzött példány is borzalmas szinte olvashatatlan állapotban van -a lapok megsárgultak, szakadtak, a könyv darabokban van. 

Remélem aki ezután kölcsönzi ki annak jobb minőségüt küldenek a Megyei Könyvtárból.