Először is köszönöm azokat a bíztató szavakat, amelyeket eljuttatok hozzám előző írásom után.  (Akik esetleg nem olvasták: 

http://gonyu.network.hu/club/gonyu/blog/gonyu-klub-hirei/mert-olvasni-jo-avagy-gonyu-az-irodalomban ) 

Ebben a sorozatomban olyan írók és írások bemutatásával foglalkozom, akik "kapcsolatba" kerültek Gönyűvel, s ezen "találkozásukat" megörökítették, megírták.

A mostani részben az előzőekhez képest 100 évvel korábra kalauzolom a T. Olvasót.

Kazinczy Ferenc, akinek többek között olyan szavainkat köszönhetjük, mint - füzet, egyesület, kedvenc, szellem, keringő, alkalom, szorgalom, hálás, gyönyör, felvonás, korszellem, részvét, évszak, enyhe, könnyelmű, féltékeny, szerény, magány, tökély, édeskés, dereng - MAGYARORSZÁGI UTAK című művének Pannonhalmára, Esztergomba, Vácra részének 3. fejezetében említi szeretett településünket Gönyűt -jobban mondva Gönyőt. 

De először Kazinczyról néhány mondat.

Régi nemesi család sarja. Jogot tanul, Pesten joggyakornok, itt ismerkedik meg Ráday Gedeonnal. 1784-től tagja a szabadkőműves mozgalomnak, Kassán tanfelügyelő. Itt alapítja meg Batsányival és Baróti Szabó Dáviddal a Magyar Museum című lapot, majd az Orpheust (1790-ben). Már ekkor kiterjedt levelezése van, s diákkorától jelennek meg művei. 1794-ben kapcsolata van a Martinovics-mozgalommal, decemberben letartóztatják, előbb halálra, majd bizonytalan idejű börtönbüntetésre ítélik. Több mint hat esztendeig, 2387 napig raboskodik különböző börtönökben, itt is olvas, fordít, ír. 1801-ben szabadul, családja ellenségesen fogadja. 1804-ben feleségül veszi gróf Török Sophiet, Széphalmon telepszik le. Folytatja írói munkásságát, széleskörű levelezést épít ki. Az Árkádia-perrel a viták középpontjába kerül, az 1810-es években kibontakozó nyelvújítási harcban több írása jelenik meg. Baráti köréhez, táborához tartozik: Berzsenyi, Kölcsey, Szemere Pál, Kis János, Vitkovics Mihály. Sokat utazik, többször jár Pesten, Bécsben, majd Erdélyben tett hosszabb utazást. A nyelvújítási harc lezárulása után fokozatosan elveszti irányító szerepét, de az új nemzedékkel, a reformkori írókkal is jó kapcsolata van, levelez Toldyval, Bajzával, Vörösmartyval. 1830-ban az Akadémia tagja lesz. 1831-ben hal meg kolerajárványban, az Akadémián Kölcsey beszédével búcsúztatják. forrás: http://mek.niif.hu/01900/01903/html/index593.html

A már említett MAGYARORSZÁGI UTAK című művének "Pannonhalmára, Esztergomba, Vácra" része különösen érdekes. Több szempontból is izgalmas. Először is mint irodalmi mű, és másrészt közlekedéstörténeti szempontból is fontos. A gőzhajózás magyarországi születéséhez visz vissza bennünket. Különös úgy olvasni ezt a művet, hogy tudvalevő, hogy Kazinczy utolsó műveinek egyikét olvassuk, hiszen a keltezést "Pesten, 1831. ápril. 7. reggeli 3-kor" írja, s ezután támadja meg a kolera, aminek következtében 72 éves korában, 1831. augusztus 23-án meghal. Az útleírás kellemes szórakozást nyújt azoknak, akik érdeklődnek a kor iránt és azoknak is akiket érdekel, hogy hogyan élték meg az emberek a modern technikával való találkozásukat.

S hogy Gönyűt se feledjem.

Igaz, hogy csak pár mondatot ír Kazinczy településünkről, de abból megtudhatjuk, hogy is volt 1831-ben a gönyűi "kikötő", s hogy mennyi ideig tartott az út Gönyűről Győrbe.

Részletek a műből: 

"PANNONHALMÁRA, ESZTERGOMBA, VÁCRA

1

Báró Eötvös Józsefnek iskolaévei utolsójában. Nevekedjél kedves ifjú, s légy, akit várunk. És ha majd felhágsz, ahová érdemeid ragadozni fognak, emlékezzél barátodra. De emlékezzél, hogy csak a tiszta ragyog.

Pesten, 1831. ápril. 7. reggeli 3-kor

Két óra mulva indúl a hajó, s én azon Győr alá, honnan Pannonhalmára mégyek, meglátni Guzmicsot és társait; s áldásodat jövök kérni, életem édes barátnéja - a tiédet, és egy angyalét, ki úgy leve szép ideáljává öreg napjaimnak, mint első ifjúságomnak a félszázad után is szentűl-tisztelt. - Mely örömek várnak itt engem! De én örömeim közepette sem fogom azt felejteni, kihez óránként vágyok vissza, és még mindég ifjú szívvel. Addig ójjanak az egek minden kedvetlenségtől, s enyhítsék terheidet, melyeket örömmel viselnék együtt veled, ha távolylétemet nagy okok nem kívánnák.

2

Még csillagos vala az ég, s a lámpák az útcákon nem aludtak el egészen, midőn kimentem a hajóra, nehogy e vízi útazás örömeitől elessem, ha késni találnék. Lábaim alatt, midőn a hajó teknőjére felléptem, már pezsge a kisded vulkán, s a füst feketén tekerge ki kéményéből. Végigmentem a hajón, s megállék a nyilások mellett, látni mint égnek a kemencék, s a gépely csudás alakú rúdjai s kerekei mint mozganak lassú nehéz lökődésben. A féléjszaka és félreggel kétes fényében még ki nem lehete ismerni a körültem ingó formák arcaikat. De végre virrada, s a csillagok tűnni kezdének. A hajó kapitánya indúlót lövete. Az utasok egyenként vagy barátjaiktól kísérve futának a hajóra, s ott sírva s ölelgetések közt váltak el. A hajóról a vízszélre s a vízszélről a hajóra repültek a néma köszöngetések, kalapokkal és kezekkel, s észre sem vevénk, midőn hajónk a kedvünkért elbontott híd hézagján általfutott.

 ...

A hajó emberei, Gönyő alá érvén, intettek a parton bámúló csolnakosoknak hogy kiszállójok van, s egyszerre jött két csolnak felénk, vetélkedve egymással, mint Manó Pál a maga társával a lóversenyben.

...

Az ifjú kereskedő megfogadá a gönyői fogadós kocsiját és lovait, s én felezve vele mentem Győrbe..."

Eddig a részlet.

A hajóról bővebben itt olvashattok: http://sry.atw.hu/franz.htm , vagy itt 

http://www.hajoregiszter.hu/hajoadatlap/general_schlick_ex_orszagos_hadigozos_meszaros_ex_franz_i_/1436

A teljes mű itt olvasható: http://mek.niif.hu/07000/07016/html/#86 , vagy a könyvtárban.

Mindenkinek  jó olvasást, kellemes időtöltést kívánok!

Lakatos Attila