Nézem a tv-t, no nem mindegyik csatornát. Inkább csak azokat, amelyek valamilyen értéket is igyekeznek közvetíteni. Mostanában vagy kettő csatornán is végeláthatatlan sorozatban mossák az aranyat. Bevállom már egy picit unom. De arra kiválóan alkalmas volt ez a műsor, hogy eszembe jusson, hogy még a kilencvenes évek elején is számtalan aranymosóval találkoztam a Duna mentén, itt Gönyű -jobban mondva az inkább már Ács- közelében. Volt köztük Szabolcsból a nyári időszakra ide költöző "kalandor", bányász hallgató, ácsi és gönyűi lakos egyaránt. Keresték, kutatták, mosták a barnás fövenyt az arany reményében. Nem könnyű kenyérkereset az aranyászás. A több köbméter átmosása után a napi 1gramm arany már sikeres mosásnak számított. Akkoriban még a vizet is kézzel merték a mosópadra. Akinek búvárszivattyúja volt az bizony "nagyiparosnak" számított. Az aranyat felfogó legjobb posztó pedig az orosz katonai posztó kabát volt, abból pedig akadt bőven. Ma már csak egy gönyűi lakosról tudok -és a környékről sem ismerek többet-, aki ezzel a nehéz munkával foglalatoskodik.

Miért is írom mindezt.?

Településünk történetének kutatása közben találtam egy érdekes peranyagot, amely "gróf Eszterházy Miklós, egyebek között a győri megyei Gönyű, s határán folyó Dunának birtokos földesura ellen indított a királyi ügyek főkormányzója. A grófot még 1836-ban eltiltották attól, hogy a tulajdonában lévő területen saját magának aranyat mosasson, ezért egy 1618-ban hozott törvényre hivatkozva 1850-ben arra akarták kötelezni, hogy az azóta eltelt 14 évben kimosott arany mennyiségének háromszorosát adja be a király kincstárába." Ebből a peranyagból névszerint megismerhetünk néhány gönyűi aranyászt is. Lehet, hogy valaki ráismer közüllük egyik ősére.

(Az idézett cikk eredeti oldalán a peranyag kinygyítható és olvashatóak a tanúvallomások is!)

Jó szorakozást kívánok!

Az aranymosás forrásai

Zsupos Zoltán

Muramenti aranymosók

Itt találhatóak Európában a leggazdagabb aranymosó helyek, főként Erdélyben, a Kisalföldön, a Muraközben és a Felső-Tisza vidékén. Amíg a bányászat technikája magasabb szintre nem emelkedett, addig főként az aranymosással tudtak e nemesfémhez jutni.

Az aranymosás igen nehéz fizikai munka, amelyhez komoly ismeretek szükségesek. A legalapvetőbb az, hogy tudni kell, hol lehet és érdemes aranyat mosni. Ez a tudás, valamint a kitermelés tájanként eltérő technikája apáról fiúra szállt. Az áradások után, tavasztól őszig végezhető idénymunka azt gondolnánk, hogy jelentős jövedelmet biztosított az ezt végző, főleg parasztembereknek, de ez nem így van. Évenként jelentős eltérések lehettek a kinyert arany mennyiségében az áradás nagyságától és a hordalék minőségétől függően. Nagyon ritkán volt olyan év, amikor egy-egy család csupán ebből megélhetett, ugyanakkor az aranymosás mellett nem lehetett földet művelni.

Az aranymosásra vonatkozó adatok a levéltárak legkülönbözőbb típusú anyagai között találhatóak.

Az uralkodók folyamatosan arra törekedtek, hogy őket és kincstárukat gazdagítsa a kitermelt arany, ezért szigorúan szabályozták a nemesfémek kitermelését. A kitermelt aranyat meghatározott időnként és helyen az arra kijelölt személyek vették át, akik mindenről pontos nyilvántartást vezettek.

Például II. Ulászló király egy 1512-ben kiadott, a Hunyad várához tartozó terület nemeseihez és birtokosaihoz szóló oklevélben arról rendelkezik, hogy minthogy a mosott arany beváltása már Mátyás király idejében Corvin János herceg, dalmát, horvát, szlavón bán jogához tartozott és később e jog átszállt Brandenburgi György őrgrófra, mégis egyesek másnak adják azt át beváltás végett, sőt vannak köztük hamis pénzverők, amiből nemcsak az őrgrófra, hanem az országra is nagy kár származik; azért meghagyja fej- és jószágvesztés terhe mellett, hogy senki ne merje a mosott aranyat beváltás végett másnak átadni, sem hamis pénzverőket magánál tartani.

  II. Ulászló oklevele 1512-ből

Mohács előtti gyűjtemény – Diplomatikai Levéltár – DL  37896

Érdekes a per, amelyet gróf Eszterházy Miklós, egyebek között a győri megyei Gönyű, s határán folyó Dunának birtokos földesura ellen indított a királyi ügyek főkormányzója. A grófot még 1836-ban eltiltották attól, hogy a tulajdonában lévő területen saját magának aranyat mosasson, ezért egy 1618-ban hozott törvényre hivatkozva 1850-ben arra akarták kötelezni, hogy az azóta eltelt 14 évben kimosott arany mennyiségének háromszorosát adja be a király kincstárába. 

A gróf ez ellen azzal érvelt, hogy az „1405. 21. törvénycikk 3-ik §-a nyilván mondja: hogy a magyar nemes ön szükségeire tulajdon birtokán aranyt és ezüstöt, – jelesen arany és ezüst edények, kardmarkolatok, heveder és pártaöv, úgy más ékszerek készítésére szabadon szerezhet –, amit ugyan Zsigmond király, azon évi III. decretnek 13. cikkely 6-ik §-ában ismételve világosan erősít.”
Továbbá a „felperes fiscusnak abbéli előadása: miszerint az alperes grófi család, a törvény engedelmével pótlandó szükségeit már régen kielégítheté, már csak azért sem áll, mivel alperes által mosatott aranynak mennyiségét a D. alatti tanúvallásokra alapítva maga a felperes is csak évenkénti 720 gránban állapítja meg, a mennyiség pedig csak 15 aranyat ütvén fel, 15 arany olyan mennyiségnek nem mondhatik, melyből a maga szükségei fedezésén felül, még a királyi kincstárba is lehessen valamit beadni.”

Ítélet Eszterházy Miklós aranymosási perében; 1851. január 15.
Családok, személyek, testületek és egyesületek iratai – Esterházy család ifjabb fraknói ágának levéltárai – Esterházy család csákvári ága – Dominium Gesztes (P 185) – Fasc. 70. No. 38.

A hivatkozott tanúvallomásokat 1835 nyarán, a gönyűi aranyászok kihallgatása alkalmával vették fel, idézzünk belőlük mai helyesírással néhány részletet:
Sereg Márton: „… Hogy a gönyűi vendégfogadós az általunk mosott aranyat méltóságos uraságunk számára szedi be, azt azon okból vallhatom, mivel valahányszor aranyt viszünk hozzá, mindenkor beírja azon kis könyvecskébe, melyek kinek-kinek kezére vannak adva, hány gránt viszünk és azt is, ami készpénzt kifizet érette, s ha esztendő közben 80 gránra megy amit beadtunk, azon gabonát, amit az uraság annyi gránra ráadásul szokott adni mihelyt a méltóságos uraság kiadatja, ennél fogva úgy gondolom, a méltóságos uraságnak számot is kell ezekről néki adni. … Mi a gönyűi uraságnak mindnyájan zsellérjei vagyunk, s azon aranyért, amit a vendégfogadósnak által adunk, minden granért tüstént 6 vonás krajcárokat fizet ki a vendégfogadós…”

Horváth vagy Martony István: „… Az már régi szokás nálunk, hogy mi, gönyűi aranyászok mindnyájan, azon mosott aranyat, amit a gönyűi Dunából mosunk, a vendégfogadósnak adjuk bé, azt el sem is kerülhetjük, s még az édesapámtól is, ki szinte aranyászó volt, azt hallottam, hogy az idevaló aranyat mindenkor bé kellett az uraság számára adni."

Jagadits János: "…Itt Gönyűn, régi szokás szerint az uraság engedelmével, más határokban pedig a királyi Harmincad által kiadott leveleink mellett gyakoroljuk az aranymosást ember emlékezetétől fogva, s a gönyűi Dunából mosottért legjobb esztendőkben 15, silányabbakban pedig öt-hat vonáscédula forintokat kaphat egy-egy aranyászó közülünk."

Tóth Mihály: „… Tudományom szerint, ami aranyat a gönyűi határban szedünk, azt a gönyűi vendégfogadósnak, amit pedig más határokban mosunk, a királyi harmincadba, Győrbe adjuk… Nekünk ugyan kegyes királyi váltság levelünk van a győri királyi harmincadtól kiadva a külső határokra nézve, de a gönyűi határban ember emlékezetétől fogva tisztelt uraságunknak engedelmével mossuk az aranyat…”

Lingauer János gönyűi vendégfogadós:  „… Hogy a kérdéses aranyat a méltóságos uraságom részére s számára váltom be, jó lélekkel vallhatom, s annak beváltása, midőn a vendégfogadót kiárendáltam, az uraságom által, valamint az előttem volt vendégfogadósoknak is, kötelességemmé tétetett, s mihelyt által vettem a vendégfogadót, egyszersmind az arany beszedésére szükséges mértékek is kezemre adatván, mai napig is ottan vannak… Azt nem tudom, Pátens mellett mossák-e az aranyat, vagy mi mellett, de a mosott arany mennyiségéről azt vallhatom, hogy az igen bizonytalan, mivel egyik esztendőn többet, a másikon kevesebbet moshatnak, s hoznak hozzám, mi kivilágosodik abból, hogy a múlt esztendőn 1900 gránt adtak be, előtte való három esztendők lefolyta alatt pedig csak 250 gránt.”

Gönyűi aranymosók kihallgatási jegyzőkönyve; 1833. június 29.
Családok, személyek, testületek és egyesületek iratai – Esterházy család ifjabb fraknói ágának levéltárai – Esterházy család csákvári ága – Dominium Gesztes (P 185) – Fasc. 68. No. 8.

A folyók szabályozásával, a vízierőművek építésével megváltoztak azok a körülmények, amelyek az elmúlt évezredekben kedvezőek voltak az aranymosásra, így ma már csupán néhány helyen lehetne azt eredményesen űzni. Egyesek hobbiként foglalkoznak vele, de a belőle származó jövedelem ma már nem biztosítja családok megélhetését. Az aranymosás tárgyi emlékeit múzeumok, írott anyagát a levéltárak őrzik.

Fotó: Czikkelyné Nagy Erika

forrás: http://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/az_aranymosas_forrasai.html