Az étkezőasztalon megsárgult, bőrkötésű napló fogad kiterítve, mikor belépek Ernő bácsiék nappalijába. Mellette sűrűn írt sorokban összefoglalva édesapja, Király János bakaélete. E kezdő élmény gyorsan elárulja, olyan helyen járok, ismét olyan helyen járok, ahol méltó módon emlékeznek a család hősére. Szülőfalum, Gönyű első világháborús emlékeit feldolgozó videósorozatunk második része.

Bárány Krisztián

A gönyűi pilóta Király Béla unokatestvérét, Jánost a hazaszeretet fűtötte, mikor önkéntesen bevonult Győrben a császári és királyi 11. tábori vadászzászlóalj kötelékébe. A 99 esztendős fénykép hátsó lapján a datálás szerint 1915 szeptemberében került a gönyűi fiú az ötödik menetszázadhoz. Noha nagybátyja elintézhette volna, hogy ne kelljen bevonulnia, János menni akart. Fia, Ernő bácsi úgy véli, ez a döntése pecsételte meg édesapja sorsát.

Az isonzói csata szörnyűségeiről videónkban mesél a gönyűi baka fia:

( Király Ernővel készült beszélgetés itt látható!) 

http://mno.hu/videok/104388

„Mind egy szálig hősök voltak”

Király János nevét nem kellett felvésni a gönyűi hősök emlékművére. Ernő bácsi édesapja azonban nagy árat fizetett az életért. Mint mondja, ők maguk is szenvedtek „egy kicsit” édesapja tragédiája miatt. Aki ha egy lábbal is, de talpra tudott állni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a rehabilitáció alatt sikeres kereskedelmi tanulmányokat folytatott, majd le is érettségizett. Hazatérve Gönyűre vendéglőt nyitott, és ő indította be a falu első benzinkútját is. A képek egy rendkívül erős személyiségről árulkodnak, aki bajtársainak is példát tudott mutatni. Szibériát, több gönyűi bakától eltérően, ugyan elkerülte, mégis egész életében az első világháború kálváriáján kellett járnia.

A sikerei mögött óriási áldozatok és fájdalmak rejtőznek, melyekről a gönyűi baka csak nagyon keveset beszélt. Így lehetett ezzel Háry Dezső is, a falu ifjú tanítója, aki csak 1922-ben tért haza az orosz hadifogságból.

A húsba tépő emlékek helyett élni akartak, de nem felejtettek. Király János a korabeli Gönyű sikeres vállalkozója lett, Háry Dezsőből pedig a falu az egyik leghíresebb tanítója. Megrázó az a fénykép, melyen Háry három évvel hazatérése után, 1925-ben harmóniumon játszik veterántársai és a falu népe előtt. Ekkor avatták fel a hősök emlékművét, melyre sem az ő neve, de Király Jánosé sem került fel.

Tábori mise 1925-ben Gönyűn, a hősök emlékművének avatóján. A harmóniumnál a Szibériából hazatért főtanító, Háry Dezső.

Forrás: A fénykép a „Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében” című emlékkönyvsorozat ötödik köte­tében jelent meg. („Emelj fel em­lék!” Alapítvány)

Fia, Király Ernő hangsúlyozza, a szemében nemcsak az édesapja a hős, számára mindannyian, akik részt vettek a háborúban azok, nincs rá jobb szó, szerinte ez a legnemesebb. Számára az emlékmű egy „főhajtás”, nagy szívfájdalma azonban, hogy valamikor a hatvanas években hogy hogy nem eltűnt róla a turulmadár. Kimondhatjuk, a gönyűi hősök emlékművét megrongálták, ahogy az ötvenes években Muhr Ottmárék soproni obeliszkjét is. A rongálók csak egy dologgal nem voltak tisztában, hogy a hősök halhatatlanok.

További posztokat itt olvashat!