Tisztelt Olvasó!

Látva, hogy tetszést aratott ez a téma, örömmel látok a folytatáshoz.

Az előző rész óta annyi mindent találtam településünk történelmével kapcsolatban, hogy előzetes tervemet, azt az algoritmust, amelyet felállítottam magamnak, rendre felül kell bírálnom. Bevallom ezen csak egy picit bosszankodom, mert célom nem Gönyű történelmének megírása volt, hanem a gondolatébresztés. Ezért lehet, hogy összeségében picit csapongónak tünnek írásaim, de bízom benne, hogy külön-kölön érdekesek és élvezhetőek azok.

Tehát.

Amint láthattátok a bemutatott térképeken eléggé változason írták a múltban településünk nevét - megjegyzem ez ma sem változott, mert rengeteg példát tudnék hozni a mai életből is a "Gönyü"-s változatra. Azonban a térképeken túl a régi iratok még változatosabb képet mutatnak, sok esetben a sorok között olvasva derül ki, hogy az adott irat nem a mai Gönyűre, hanem a mai Hernádgönyűre vonatkozik.

Mielőtt egy időre búcsúznánk a térképektől itt még mutatok egy újabbat, amely ismét alkalmas arra, hogy kissé összezavarjon bennünket:

Mappa Possessionem Gőnyű cum adjacentibus Praediis Also et Főlső Sz. Ianos, item Possessiones Mező-Eőrs, Taap, Taap Sz. Miklos, et Aszszár, in tribus distinctis corporibus situatas, et ad Illustrissimum Dominum Comitem Ioannem Eszterházi de Galantha, et i

Tárgy: Gönyű, Alsó- és Felsőszentjános, Mezőörs, Táp, Tápszentmiklós és Ászár (Győr m.)

Keltezés éve: [18. sz. vége]

Térképtípus: birtoktérkép

Településünk nevének  Árpád-kori változásait talán a legjobban:

Bényei Ágnes - Pethő Gergely

AZ ÁRPÁD-KORI GYŐR VÁRMEGYE

TELEPÜLÉSNEVEINEK

NYELVÉSZETI ELEMZÉSE

Gönyű

’település Győr vm. K-i részén, Gyűdtől K-re’ 1222:  Gueneu, v.,  1224:  Gunew, t.,  1225:

Gynu, v., *1227/ XVIII., 1227>354: Ganu, de v., v., *1227/XVIII.:  Ganyu, de v., [1230 k.]>  353, [1237–40],  1244/333,  1268/347,  1300,  1324, 1325:  Gunu, territ., v., p.,  1244 Pp.,  1270/378: Gunyu, v., de, 1325, 1326/406, 1333: Guneu, de, p.,  1332/378:  Gwnu, de, [1332 k. és u.]> 412: Gwnyw, de, p., +1239 [XIV.]:  Gunyeu, p. Ma: Gönyű. (Gy. 2: 587).

Valószínűleg személynévi eredetű: egy a Gene/Juneh/Gyune (Fehértói 146), illetve a Geune személynevekkel rokon névre vezethető vissza. Kiss Lajos vizont szláv átvételnek tartja (FNESz.:Gönyű).

Kérdéses, hogy az 1227-es oklevélre visszamenő adatok Gönyű-re vonatkoznak-e, vagy talán hibás formát hoznak: az első szótag mgh.-ja nem lehetett a. Az adatokban szereplő  -eu ~ -ew végződések olvasata  º (ebből később  ő fejlődhetett monoftongizálódással), az -yu ~ -yw végződéseké Ï, a puszta -u-ké pedig ű, esetleg ü. Eszerint ezek a hangalakok éltek hosszú ideig egymás mellett,míg végül az Ï monoftongizálódásával létrejött ű kerekedett felül.

forrás: http://mek.niif.hu/01600/01695/01695.pdf

A fent említetteken túl további változatokat is találtam  például -a teljesség igénye nélkül:

Gonyő, Gonyo, Gany, Ganyu, Ganu, Gony, Gonyu, Gönyő, Gönyű stb. Azonban ezek a nevek egy része megjelenik, Hernádgönyű régi neveinél is: 

"1255    Gunu- Potok ,1268    terra GONO („zem GONO“)

1270    possesivo FELGYNO („majetok Vyšného Gynova“)

            possesivo ALGUNYO („majetok Nižného Gynova“)

1320    Matheus de Gunnu, 1337    villa GUNEU, 1427    GEWNEW, 1553    GENYW,

1560    GEWNEW, 1630    GEÖNYÖ, 1772    FELSÖ GÖNYE, 1773    GÖNYÜ

1808    GYNJOW,  Veľký GYŇOW, GYŇOW, 1903     GIŇOV

forrás: http://www.gynov.ocu.sk/sk/index.php?ids=29

Egy pillanatra álljunk meg azonban az Árpád-korban. Pontosabban a tihanyi apátság alaitó levelénél.

A tihanyi alapítólevél, amelyben I. András király 1055-ben összeíratta a monostor birtokát, az egyik legfontosabb magyar nyelvű szórványemlék, a lejegyzett magyar szavak latin nyelvű szövegbe ágyazódnak be. forrás: http://hu.wikipedia.org

Az alapitó levélben szereplő mondatot mindenki ismeri "FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA". De hogy Gönyűt is említené? 

Az alapító levélben szerepel a GUNUSARA név.

(A teljes dokumentum itt megtekinthető, sőt meg is hallgatható: http://tihany.osb.hu/okirat.htm )

Ha, mint laikus eljátszunk a kifejezéssel Gunusara. Könnnyedén arra a következtetésre juthatunk, hogy ez bizony a mai Gönyűre utal. Azaz már az alapító levél keletketésekor is létezett Gönyű. Miért is? "Gunu" Gönyű egyik régi neve -igaz hogy jóval későbbi, de hát akkor is. A "sara" pedig jelentheti azt, hogy településünk környéke sokkal vizenyősebb volt anno, mint manapság, hiszen ma is van olyan területe Gönyűnek, amelyt úgy hívunk, hogy Sáros. Ugye, milyen egyszerűen hangzik?

Igaz is lenne? Lássuk mit mondanak a tudósok. (Ez most nagyon tudományos, de tanulságos lesz!) forrás: http://mek.oszk.hu/08700/08750/08750.pdf

4.52. gunusara

Aligha lehet kétséges, hogy a vízrajzi nevek közé sorolhatjuk a határleírás vége felé szereplő gunusara szórványt is, noha BÁRCZI ennek még a tagolásáról is csak feltételesen nyilatkozott (1951: 56–7), másutt azonban utótagként a  sár földrajzi köznév birtokos személyjeles formáját jelölte meg (183, 186). (Véleményét az alább ismertetendő részleteket illetően is osztotta ZELLIGER 2005:40.) Az utótag lexikális azonosítását segíti GYÖRFFY GYÖRGY lokalizációja, aki a gunusara-t a Kolon tótól nyugatra fekvő rétségre helyezi (1956: 414, lásd még Gy. 2: 322), ahol még a 19. századi térkép is apró tavakat jelez (MKFT). A természeti környezet alapján a  sár jelentését itt ’mocsár, vizenyős terület’-ként határozhatjuk meg133  ugyanúgy, ahogyan ezt a TESz. is éppen a gunusara adathoz kapcsolva megadja. Az ottani kérdőjel azonban a pontos azonosítás következtében — úgy gondolom — elhagyható.

Az előtagot ERDÉLYI  LÁSZLÓ Gönyü-nek olvassa (1908: 424), ezt azonban BÁRCZI hangtanilag elfogadhatatlannak tartotta, s a szó olvasását, jelentését és eredetét teljesen ismeretlennek mondta (1951: 57). Egy helyen ugyanakkor igen erős kérdőjelekkel esetleg személynévvel tartotta azonosíthatónak (i. m. 66), amelyben a szóvégi u betű esetleg u tővéghangzót jelölne (i. m. 73, 75), noha n, ny után ebben az esetben ez lenne az egyetlen kivétel (i. m. 77). FEHÉRTÓI KATALIN a gunu előtagot összevetette az Abaúj és Győr megyei Gönyű települések Árpád-kori adataival, s ezek alapján e neveket egymással azonosíthatónak tartotta (2006: 163–4). A Gönyű sara címszó alá sorolta be a nevet a HA is (2:49). Helyesírás-történeti szempontból ez az azonosítás elfogadható, hiszen az

ittenivel teljesen egyező adatokat találunk mindkét település adatsorában: az Abaúj megyei Gönyűre: 1250:  Gunupotoka, 1290:  Gunu, 1268:  Gvnv (Gy. 1:89–90, lásd még TÓTH  V. 2001a: 65–6), a Győr megyeire: [1230 k.]>1353:Gunu, 1332/1378: Gwnu (Gy. 2: 587, lásd még BÉNYEI–PETHŐ 1998: 26).134

 A gunusara előtagjának e nevekkel való etimológiai azonosítását megnehezíti és bizonytalanná teszi azonban az a körülmény, hogy nem ismerjük a továbbélését: nem említi az 1211. évi összeírás, és a 18–19. századi térképeken, valamint a mai névanyagban sem szerepel hozzá kapcsolható névforma. Emiatt a palatális [gün(y)ü ~ gön(y)ű sárá] olvasat mellett elvileg feltehető egy  [gun(y)u]-féle veláris interpretáció is, noha ezt névpárhuzamok nem támogatják.                                        

Az itt említett két Gönyű település neve KISS LAJOS szerint valószínűleg szláv eredetű (FNESz. Gönyű, Hernádgönyű), de a felhozott lengyel személynévi példa alapján úgy tűnik, esetleg szláv személynévből való névnek is gondolhatta. E magyarázatot azonban megnehezíti, hogy a magyarországi forrásokban az általa feltett *Gniew személynév nem fordul elő, de a szláv nyelvekben is csak összetett nevek részeként (Gniewomir, Jarogniew) adatolható, így TÓTH VALÉRIÁnak

az e magyarázathoz fűzött fenntartása (2001a: 65–6) teljesen indokoltnak tűnik.

A KISS  LAJOStól összevetési alapul ajánlott, a dömösi adománylevélből való

1138/1329: Gune személynév (i. h., erre lásd még ÁSz.) egyeztetése a gunusara

előtagjával pedig hangtani problémákat vet fel.135

 A fenti egyeztetési nehézségek együttesen terhelik FEHÉRTÓInak azt a felvetését, amely szerint a  gunu a fentiek mellett magyarázható még az 1248: Gonov, 1291: Gon személynévből is, amely a szláv *Gonu ’pulsio’ > déli szláv Gonimir átvétele lehet (2006: 164).

A  gunusara előtagjának magyarázatát ugyanakkor tipológiai ismérvek akár segíthetik is, bár sara utótagú helyneveink nem túl nagy számban maradtak ránk a régiségből. A birtokos jelző ezekben vagy településnév: 1318/1325: Geznodsara, [1330 k.]: Tordasara (KMHsz. 1. Disznód sara, Torda sara), vagy pedig személynév: +?1061/1272//1390: Bukesara (HA 2: 48, Büke sara, ehhez lásd a Buke személynévi adatait: ÁSz.) és esetleg 1075/+1124/+1217: Orduksara, 1358:Ordugsara (KMHsz. 1. Ördög sara, az előtag személynévi használatához lásd ÁSz. Urdug). Ezek alapján tehát a gunu szintén hely- vagy személynévnek tartható, ami valójában megfelel a fent bemutatott névfejtési kísérleteknek, de a minden tekintetben megnyugtató magyarázatot az említett nehézségek egyelőre nem teszik lehetővé.

133 Ennek problematikáját fentebb, a 4.27. pontban részletesebben is kifejtettem.

134 Meg kell azonban jegyezni, hogy a két település adatsora az egyezések mellett különbségeket is mutat: a Győr megyei Gönyű esetében például már a 13. század elején megjelenik a szóvégi diftongusra utaló jelölés (1222: Genneu, i. h.), míg az abaúji Gönyű adatai között ez csak majd egy századdal később tűnik föl (1317:  Genyeu, i. h.). A  Gönyű nevek  Gunu típusú adatai egyébként azt mutatják, hogy BÁRCZInak a gunusara-val kapcsolatban kifejtett véleményét — amely az előtag szóvégi magánhangzójának nem szokásos jelölését az egyeztetés akadályának

tekintette (1944: 314) — az adatok nem igazolják.

135 E személynévnek az etimológiája sincsen tisztázva — a TESz. kérdőjellel a bizonytalan eredetű régi nyelvjárási gönye ’görbehátú, nyomorék’ adataként közli —, FEHÉRTÓI az „Árpád-kori személynévtár”-ban együtt tárgyalja a Giune, Gina, Ginna, Giuna, Guna stb. írású formákkal.

Eddig tartott a tudományos okfejtés. Bevallom. én egy jelentős részét nem is értettem. Gondolatébresztőnek azt hiszem azonban jó. Sok mindent akartam még írni, de ez most talán elég tömény lett, így inkább néhány nap múlva folytatom.